Két hónap szabadság

Ugye milyen jól hangzana, ha egyszer csak a munkáltatód azt mondaná, van két hónap szabid? Pontosan ezt történt velem is, vagyis, ez egy kicsit bonyolultabb annál, mint amilyennek elsőre hallatszik. Több, mint másfél hónapja ideiglenes itthon töltöm napjaimat a „szabadságom” keretein belül és elég sok minden történt velem az elmúlt időszak alatt, ami szinte csak úgy elrepült, akár a Krétán töltött hét hónap. Lassan itt a Karácsony és az ünnepeket követően, várhatóan január elején a Kanári-szigetek felé veszem az irányt: a következő „téli” szezont Tenerife szigetén fogom eltölteni, ahol négy és fél hónap vár rám.Arra gondoltam, hogy megosztom az itthon töltött hónapok kisebb-nagyobb eseményeit és mesélek a terveimről.

A Kanári-szigetek a fekete kontinenstől, pontosabban Nyugat-Szahara partjaitól nyugatra, 150-500 km-es távban helyezkedik el. A legközelebbi pontja Lanzarote, a legtávolabbi pedig a kis La Palma szigete – utóbbi nem összekeverendő Palma de Mallorca fővárosával. Nekem a sors úgy dobta a kártyáimat, hogy a kettő között, Tenerifén landoljak. A hét sziget közül egyébként ez a legnagyobb, aminek kifejezetten örültem, mikor szeptemberben megkaptam a behívót. Emlékszem, aznap mindenki tűkön ült és égtek a vonalak, hogy kik azok, akik már megkapták a levelet a téli desztinációval kapcsolatosan. A fő kérdés az, kik kaphatnak télen munkát: általában a szezon közben jól teljesítőknek adatik meg ezt a „kiváltság”, azonban nagyon sokan vannak olyanok, akik csak nyárra jönnek dolgozni, vagy épp időközben visszamondják a téli kezdést, szóval eléggé összetett a dolog. Van pár kollégám, akik Krétán ismerkedtek össze és négyen úgy határoztak, hogy backpack-eléssel körbe fogják utazni Ázsia egy részét a téli időszakban. Épp egyik nap töltöttek fel fotókat Thaiföldről, nagyon klasszul hangzott akkor az ötlet, de annál inkább az, hogy meg is valósították.

Én azon szerencsések közé tartoztam, akiknek első szezon után megadatott a lehetőség, hogy télen is dolgozhassanak. Igaz, teljes téli szezont kértem, ami elsőre nem teljesült, ugyanis az első levélben csak januártól április végéig ajánlották fel a munkalehetőséget, amit el is fogadtam. Úgy gondoltam, szükségem lesz két hónap pihenőre a krétai szezon után, amely egy nagyon jó lehetőség volt számomra, ugyanakkor nehéz hét hónap állt mögöttem. (Ezért is „van” két hónap szabadságom.) Tudtam, hogy ha nem pihenem ki magam, akkor a következő szezont szünet nélkül nehezen fogom teljesíteni: emellett az is közrejátszott, hogy többször beteg voltam, így a szezon végén is, és ezen tények függvényében hoztam meg döntésemet. Aztán három héttel hazautazásom előtt felhívtak a központból, hogy október végén kezdhetnék La Palma szigetén, amit én egy pár órás gondolkodást követően elutasítottam. Majd itthonlétem alatt, november közepén megkerestek azzal a célzattal, hogy Tenerifén tudnék-e előbb kezdeni. Mivel nagyon sok mindent terveztem és még terveim felével sem voltam kész – ami alatt főként barátokkal való találkozást, az új szezonra való készülést és egyéb cuccok beszerzését illeti – így ezt a lehetőséget is két nap gondolkodást követően elutasítottam. Igyekeztem hasznosan tölteni ezt a másfél hónapot: az itthoni teendők mellett volt időm angolozni és egy új nyelvet is tanulni, ami igazi kihívás lesz. A lelket az tartja bennem, hogy a kinti kollégákkal - ha megtanultam az alapokat - el fogok tudni csevegni. Mivel soha nem tanultam latin nyelveket, eleinte a hím és nőnemű főnevekkel meggyűlt a bajom, aztán beláttam, ez hasonló, mint a németben a „der”, „die” „das”. Ezekre nincs külön szabály, meg kell tanulni őket, mert ezen ismeretek hiányában nehéz lesz továbblépni. Összességében igyekszem kihasználni az itthoni időt. No de nézzük, mi mindent zajlott le ebben a jó pár hétben:

Amikor a család - akik meghívtak a privát yacht túrára – Krétán elköszönt tőlem, meghívtak saját magukhoz is és jelezték felém, ha Budapesten járok, ugarjak ki hozzájuk egy kávéra. November közepén egy hétfői napon beutaztam Budapestre, elintéztem ügyes-bajos kis dolgaimat és megbeszéltem a családdal, hogy hol találkozzunk. Elvittek hozzájuk autóval és a nap hátralevő részét egy beszélgetős-activityzős estével zártuk. Rendeltünk hamburgert és mellé egy kis sült krumplit, plusz ezt követően egy nagyon finom Villányi Cuvée bort is megkóstolhattam. Az activity-ben a nehéz feladványok közül az egyik a nőgyógyászati vizsgáló lerajzolása volt. Ez érte a legtöbb pontot és majdnem sikerült is megfejteni a csapattársamnak. Olyan feladvány is volt, ahol a szavakat szinte szótagokra bontottuk – a mutogatós feladványok közül – és úgy próbáltuk meg elmagyarázni a megoldást. Másnap délelőtt a városban jártam, majd délután és este találkoztam egy-egy ismerősömmel, az estét pedig annál a volt csoporttársamnál töltöttem, akik meglátogattak Krétán.

Egy másik napon a közelben lakó egyik barátomhoz is ellátogattam, akinek nővére nemsokára szül és kislányt hoz majd a világra. Vele elmentem a volt főnökömhöz is a Balatonra és jól elbeszélgettük az időt. A kempinges éveim alatt nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki vele és azoknak az éveknek köszönhetem a turizmusban szerzett tapasztalataimat, valamint azt, hogy megtanultam emberekkel „bánni”, aminek telepített idegenvezetői pályafutásom során igen is nagy hasznát veszem.  

Portugáliában jártamkor a szállodában hagytam a vadonatúj laptop-töltőmet. Az utolsó nap reggel hétkor indult a transzferbusz a repülőtérre. Előtte figyelmesen körbenéztem – legalábbis azt hittem, hogy alapos voltam – és úgy gondoltam, minden nálam van. Teljes nyugodtsággal szálltam fel a buszra, majd amint a repülőtér közelébe értünk, észrevettem, mintha könnyebb lenne a táskám. Ezt realizálva egyből beugrott, hogy a laptop-töltő ott maradt a szobában, méghozzá a két ágy közötti résben. Hazaérkezésemkor írtam egy e-mailt a szállodának és megkérdeztem tőlük, találtak-e egy töltőt. Legnagyobb örömömre meglett és kértem, hogy tegyék félre, ugyanis a következő turnusban érkező magyar kollégámmal addigra már felvettem a kapcsolatot és megkértem, hozza nekem haza Magyarországra, aztán majd elpostázza. Áprilisban, mikor odaért, át is vette a töltőt és a tíz napos kurzust követően haza is hozta. Csakhogy, két nap múlva ő már Mallorcán kezdte meg a szezont, én akkor már rég Krétán voltam és a töltőt nem tudta ezen okból kifolyólag elpostázni. Ez idő alatt beszereztem egy másik töltőt. Hazaérkezésemkor novemberben megkértem egy volt kollégámat – mivel ő is kecskeméti – hogy ugorjon át a töltőért a sráchoz és ha Pesten összefutunk, hozza el nekem. A kalandos történet ott folytatódott, hogy a srác nem ért rá, így a volt kollégám a srác anyukájával futott össze valahol a városban és december közepén sikerült átvennem a több ezer km-t megutaztatott laptoptöltőt, amit azóta is boldogan használok. Relatíve keveset tudtam beszélgetni a volt kollégámmal, mivel jelezte, hogy karácsonyi céges vacsorára mennek az egyik étterembe. Épp ráértem, így a Petőfi-hídtól egészen a Margit-hídig elvillamosoztam vele, onnét egy másik villamossal Dél-Buda felé vettem az irányt. Útközben az egyik karácsonyi vásár fahéjas kürtős kalács illatával belengett teret kereszteztem és eszembe jutott, hogy tavaly télen milyen sokszor vettem a Blaha Lujza téren álló kis bódéból saját magamnak „Cinnamon”os finomságot. Eleinte még rosszul is artikuláltam, ugyanis „csinnamon”-t mondtam, aztán kiderült, hogy ez bizony angol szó és helytelenül ejtettem ki, amin egy jót kacagtam.

És végezetül, milyen terveim vannak Tenerifén? Először is bízom benne, hogy négy és fél hónap elegendő lesz arra, hogy a sziget nagy részét felfedezzem és a kirándulások legtöbbjére eljussak. Letöltöttem egy útikönyvet, amiből felkészülök egyrészt az ott tartózkodásomra. Ezen kívül nagyon sok érdekességről olvastam benne. Többek között arról, hogy február végén - március elején rendezik meg a fővárosban - a sziget északkeleti részén található Santa Cruz de Tenerifeben - a szokásos éves karnevált, amely hasonló színvonalú, mint Riói társa. 

 a karnevál egy részlete

 Spanyolország legmagasabb hegye, a Teide is itt található a maga 3718 méterével – a túracipőt már bekészítettem a bőröndömbe. Szeretnék áthajókázni a szomszédos La Gomera szigetére,  búvárkodni az Atlanti-óceánban és megcsodálni a „semmi közepén” lévő elbűvölő víz alatti élővilágot.

Bízom benne, hogy nem csak a Loro Parque-ban, hanem természetes közegben, az óceánban is láthatok delfineket. (Van rá esély az ott lévő kollégák beszámolói alapján. ) 

a híres delfin-show a Loro Parque-ban....

....amely nem csak a delfinekről nevezetes.

Meg fogom nézni a sziget jelképének számító ezer éves sárkányfát és a madarakat, amelyekről a szigetek kapták nevüket. És hogy növeljem a „szabadság-érzetemet”, biztos vagyok benne, hogy motort is fogok bérelni egy napra.

Elöljáróban röviden ennyit, a többivel majd a helyszínen meglepem magam. Nagyon várom már az utazást!