Kirándulás a varázslatos Algarve tartományban

Ötödik nap:

Vasárnap megtudtuk, hogy hétfőn kirándulni fogunk Alvarge tartományban. Hétfőn reggel, akárcsak vasárnap, kimaradt a futás, kell egy-két nap relaxáció, bár úgy érzem megint magam a sok éttermi kajától, mint Gombóc Artúr, szóval igyekszem a salátákra és egyéb gyümölcsökre koncentrálni az étkezések során. A szokásos napi kezdésnél fél órával később, fél 10kor indultunk el, előtte azonban elbúcsúztunk attól a négy kollégától, akik közül ketten Mallorcán, ketten pedig Krétán fognak dolgozni a szezon folyamán, mint támogató munkatársak, majd felszálltunk az amúgy nagyon kényelmes buszra. Szépen lassan mindenki felfedezte, hogy van wi-fi a buszon, így be is lassult a net, az út végére pedig teljesen meghalt. Na jó, tegyük hozzá,hogy én speciel beszélgetni mentem és nézelődni, fotózni, mert internetezni otthon is lehet :)
Első utunk Silves-be vezetett, ahol nem túl sok időt töltöttünk, egy fél órás szabad program keretében lehetőségünk volt megnézni a kisvárost. Szűk, macskakővel borított hangulatos kis utcák fogadtak minket mindenhol, mosolygó emberekkel. Az egyik néni, aki pont a szőnyegeket teregette ki, integetett nekünk, hogy a tőle balra található látványosság – avagy erőd – felé vegyük az irányt. Kóborcicák és kutyák is tarkították az utcákat. Az idegenvezetőnk a kiszálláskor mesélt pár dolgot a városról, de a nagy zajban sajnos semmit sem értettem. Beszállás után tovább folytattuk az utat egészen a 900 méteren fekvő Fiao településig, ahol „megmásztuk” a hegyet. Nagyon erősen, szinte már hideg szél fújt: az itt tartózkodásom alatt elegendő volt a pulcsi-farmer kombináció, ott azonban el kellett volna a tavaszi kabát. Sajnos felhős időnk volt, amellett viszont gyönyörű a kilátás, szinte addig, míg a szem ellát.  Szerencsére nem fagytam szét, még mindig élek is virulok, amit az alábbi fotó is mutat:

Egyébiránt egész úton azt a feladatot kaptuk, hogy az előző napon előkészített transzferes beszédből – oda és visszaútnál is – felkészüljünk. Nekem ez nem okozott problémát, hiszen már jó párszor csináltam, igyekeztem egy két viccesebb mondatot is beleszőni a mondanivalómba, aminek a nap folyamán meg is lett az eredménye, ugyanis a kollégáim végig nevették az egészet. Voltak olyanok, akik elsőként beszéltek egy busznyi ember előtt mikrofonba, azonban senki sem lett rosszul vagy pánikolt be, ami mindenképpen pozitív, főleg úgy, hogy a németek mellett lengyelek, csehek és magyarok is vannak a csapatban. Szépen lassan név szerint szólítottak minket előre. Először a vendég érkezése-transzfer beszéddel kezdtem, majd kijelentették a mentorok, hogy lesz még egy kör, és ezt pozitívan fogjuk fel, egy második esélyként, kvázi azt éreztették velünk, hogy voltak, akiknek kevésbé ment, majd őket behívják még egyszer. Én úgy éreztem, hogy a prezentációm jól sikerült, így hátradőlve az ülésben közel sem számítottam arra, hogy még egyszer felszólítanak: naná, hogy előre kellett mennem és dumálnom a mikrofonba, mindamellett megoldottam és prezentáltam a hazautazásos-transzferes beszédemet is. A második kör pikantériája csak az utazás végén vált számunkra világossá, ugyanis azokat hívták előre, akik a legjobbak voltak :)

A gyönyörű körpanorámát bemutató hegyet elhagyva tovább haladtuk Lagos városába: hozzáteszem, hogy nem Interlagosba mentünk, mert ugye Dél-Amerikában van, hanem a Portugál Lagos településre, ahol a kikötő közelében álltunk meg, egy hatalmas tér közelében. (Jó is lett volna ha a cég magánhelikoptere Interlagosba repít minket :) )
Előtte azonban az egyik srácnak nagyon el kellett már mennie mosdóba, kétszer is szólt, hogy jó lenne megállni valahol. Aztán az egyik csajnál volt egy nagy másfél literes ásványvizes üveg, amit maga elé mutatott, én meg pont hátrafordultam, összenéztünk és egy jóízűt nevettünk. :)
A téren különböző mintákkal díszített, embermagasságú nagy fakereszteket helyeztek el az egyik templom előtt, valamint egy ló is ott „díszelgett”: azért merem ezt így kijelenteni, mert túl messze voltam tőle ahhoz, hogy megállapítsam, élő-e a vagy éppen csak egy makettről van szó. Nem nagyon mozgott a ló, így feltételezem, hogy egy dísszel volt dolgom :D

A városban egy óra szabadidő állt rendelkezésünkre, ami nem túl sok, mégis elég ahhoz, hogy egy kávézóba ülve megigyon egy kávét az egész csapat és valami harapnivalót is befaljon, no meg persze fotózkodjon, így jöjjenek a képek:

 

Miután a cappuccinomat és helyi specialitásomat elfogyasztottam és a többiek is úgy gondolták – no meg az óránk is – hogy ideje lenne indulni, fogtuk magunkat és visszaballagtunk a buszhoz, ahol még lőttem pár képet:

Itt már kellően fáradtak voltunk, holott szinte semmit se csináltunk, csak utaztunk meg picit barangoltunk az egyes városokban. Valószínű a stressz a kollégákban rendesen dolgozott, ezért is fordult elő, hogy néhányan már bealudtak az utolsó állomásunkhoz vezető úton, ami Portugália legdélnyugatibb csücskébe, Sagresbe vezetett. Hogy el is higgyétek, ott jártam, ahol a kék pont díszeleg:

 A „csúcshoz” közeledve hatalmas sziklákat pillantottunk meg, csodálatos volt az oda vezető út és a látvány, majd elérkeztünk a célponthoz, ahol a kiszállást követően szintén készítettem pár fotót, illetve rólam is készült egy-két kép. Határozottan emlékszem, hogy amikor ott álltam a sziklapart szélén, annyira fújt a szél, hogy a pulcsimnak a garbóját szabályosan „felfújta” a nyakamba, amúgy ez a fotón is látható:

Gyönyörű volt a kilátás, az, ahogy a hullámok a szikláknak csapódnak és a végtelenségig szinte ellátni – na jó, csak addig, amíg a Földgömb engedi :)

Még volt idő egy csoportképre is, amit a sofőrünk készített el kb. 5 fotógéppel - a transzferes vezetés során számos neve volt, mint például Carlos, Iorgos és hasonlók, és amikor a neve szóba került, folyton mosolygott a visszapillantóba, mivel a legtöbb lány sármosnak titulálta  :D. Hazafelé menet készült pár lesifotó is az alvókról, amit utána örömmel töltöttek fel a többiek Twitterre. Meglehetősen korán, fél 5 körül értünk haza, majd egy óra múlva megkaptuk a magunkét a mentorunktól, már ami a transzferes beszélgetésekről szóló visszajelzést illeti. Még pontoztak is minket, szerencsére én elég jó pontszámot kaptam, így egyelőre nincs miért aggódnom. Az este aztán azzal telt, hogy másnapra készültünk fel, ugyanis két prezentációt kellett másnap tartani. A lobbiban olyan hangosak voltak az emberek, hogy képtelen voltam koncentrálni és visszavonultam a szobába, ahol kb. 20 perc alatt összerittyentettem a két doksit, ellenben a lobbiban eltöltött idővel, ahol kb. két órán keresztül ültem és próbáltam volna dolgozni :D Tegyük hozzá, egy-két pohár bor kíséretében azért mégis csak lassabban megy a munka, végeredményben azonban sikerült.

Apropó, Lagosban betértem egy üzletbe, ahol vettem két képeslapot, és az egyiken Portugália jelképéről szóló történet olvasható, amit most a kedves olvasónak beszúrok ide:

Portugália jelképe a kakas. A kakas legendája így szól: „egy Santiago de Compostelába tartó zarándokot ártatlanul lopással vádoltak és halálra ítéltek. Amikor az elítéltet utoljára a bíró elé vezették, az éppen vacsorázni készült, és egy sült kakas volt előtte. Az elítélt azt mondta, hogy a kakas életre fog kelni és kukorékolni fog, ami az ő ártatlanságát fogja bizonyítani. A kakas csakugyan életre kelt, a zarándokot szabadon engedték.

A csoportban az az ember, aki az aznapi legjobb képet tölti fel Twitterre, egy porcelán kakassal lesz gazdagabb. A porcelánról annyit, hogy a házszámok abból vannak kirakva, de betűket is lehet vásárolni az ajándékboltokban, nagyon klassz, bár őszintén szólva sajnáltam volna 12 Eurót négy betűre (akinek nem esett le mi az a négy betű, megsúgom, hogy DANI.:))Az épületekről készült fotóimon látható, hogy egyes házak homlokzata szintén porcelánból tevődik össze, élőben nagyon látványos.