Hatodik-Hetedik-Nyolcadik nap

Hatodik-hetedik-nyolcadik nap

Arra gondoltam, hogy külön-külön nincs értelme leírni, mi történt az egyes napokon, mert nagyon uncsi lenne, így inkább összevonom és egy utolsó bejegyzésben osztom meg, mi is történt velem ebben a pár napban.

A kirándulásos napot követően folytatódott a tanulás, a maradék két napon az utolsó, nyolcadik napra készültünk fel. A „vizsga”, amin mindenkinek meg kellett felelnie, három részből állt: első körben a reptéri transzferes beszédet kellett abszolválni, ami már a kirándulás alatt megtörtént, másodszor egy általad kiválaszott desztináció kirándulását kellett megadott szempontok alapján értékesíteni, lehetőség szerint úgy, hogy meg is vegyék, harmadszor pedig a FIT-nek kellett lenned – azaz FerienInformationsTreffenre – alkalmasnak, hogy a vendégek előtt az érkezésüket követő napon prezentáld a környéket, mutasd be a hotelt és egyéb nyalánkságokat. Mindkét nap estéje aktív készüléssel telt: voltak, akik éjjel egyik-kettőig fent maradtak, bár én kevésbé értettem, hogy minek izgulják ennyire halálra magukat, azonban ők tudják :).

Tegyük hozzá, nekem szerencsém is volt, ugyanis novemberben már összeállítottam egy nagyon jó kis kirándulást Isztambulba, amit csak át kellett írnom: pontosabban az egyik kolléga segített, már ami a nyelvtani korrekciót illeti. Aztán a hatodik napon a Sales prezentációra került sor: jól sikerült, nagyjából, viszont egy olyan teremben voltunk, ahol nagyon hideg volt így még zakót is fel kellett vennem az ingemre, másrészt nem éreztem magam komfortosan, ide-oda mászkáltam az előadás közben, amit többen is szóvá tettek, építő jellegű hozzászólásként. Volt, akinek kevésbé sikerült és akadt olyan is, akiére azt mondta az egyik mentor, hogy rögtön el is menne arra a kirándulásra. Azt hiszem, írok neki, hogy dobja már át legyen kedves azt, amit alkotott, elvégre úgy sem egy desztináción leszünk :)

Ami a hatodik-hetedik napot illeti, mindegyiken elmentem futni a szomszédos városba. Bátrabb voltam, tovább merészkedtem a város központjáig– nem a tengerben, még, egyelőre – és mindig, mikor úgy éreztem, hogy már kellően elfáradtam és tutira izomlázam lesz – az első pár napban annyira fájt a combom, hogy a lépcsőn lefelé is úgy mentem, mint akinek csípőprotézist építettek be, a többiek meg persze csak nevettek rajtam :D – akkor fogtam magam és lesétáltam a tengerhez. Az egyik tengerparti kiépített sétány korlátjának támaszkodva figyeltem a hullámokat: azt vettem észre, hogy a part közelében olyan, mintha két csíkhúzó repülőgép ellentétes irányból egymás felé közeledve összeütközne: ezt csak a hullámok „csinálták” így. Elég nehéz leírni, hogy pontosan mire gondolok, azt hiszem, ezt át kell élni. A távolban többször is feltűntek kisebb-nagyobb hajók, messze a parttól, valahol az óceán közepe felé véve az irányt egészen addig, míg a szem ellát. Érdekes módon a visszafelé út gyorsabban telt, holott hegynek felfelé futottam egészen az Intermarchéig, majd egy kis utcában először balra bekanyarodva lejtőn le és kacskaringós utakon keresztül eljutottam a szállodáig, amelynek oldalában kecskét legeltető helybéliek terelték jószágaikat. Egyik nap összetalálkoztam hét óra körül az egyik német kollégával – ő egy „picit” később kelt, bár a kempinges éveimből tudom, hogy a németeknek a „morgen früh” az reggel 7 órát jelent, nekem az inkább 4-5 óra – aki a reggelinél azt kérdezte, hogy ugyanolyan őrült tempóban futottam-e végig, mint ahogy látott a szálloda előtt szaladni. Én sem kergültem meg, csak a végszóra mindig igyekszem a maximum teljesítményt kihozni magamból, válaszoltam, aztán láttam rajta, hogy megnyugodott:) .

A nyolcadik nap, azaz az utolsó volt a legizgalmasabb. Először egy közös meetingre hívták össze a résztvevőket, ahol megint bemutatták a céget, a feladatokat, valamint az összes eddigi fotóból az egyik srác egy videót rakott össze és ezt néztük meg. Nagyon mulatságos volt, ahogy egyesek milyen fejet vágtak például a transzferes beszéd közben, de volt, aki integetett és a fotós épp azt a pillanatot kapta el. Én személy szerint csak néztem magam elé és lestem a papíromat, hogy mi következik. Miután megnéztük a videót, mindegyik mentornak egy kisebb ajándékot adtak át a „nagyszájúak”, aminek ők rettentően örültek és kiderült, hogy este A’la carte menü lesz az étteremben, természetesen alkoholfogyasztással egybekötve. Azonban még hátra volt egy nagy feladat: a FIT-ek megtartása, valamint kihirdették azt is, hogy ki melyik desztináción fogja tölteni a nyarat. Előtte azonban jött a „meglepetésfeladat”, ami számomra a legnehezebb: megérkezik a vendég, egy problémával jön hozzád és neked meg kell oldani, az eddig tanultak alapján. Én szerencsére a szituációs játékban egy random kiválasztott lánnyal voltam vendég, házaspár szerepét adtuk elő, akik délután kettőkor érkeztek meg a szállodába és csak öt órakor vehették át a szobájukat, ugyanis azt takarították. Instrukciónak azt a feladatot kaptuk, hogy írásbeli igazolást kérjünk az idegenvezetőtől, továbbá csikarjunk ki belőle valamilyen kedvezményt. Hát, nem irigyeltem a lányt, aki az idvez szerepét játszotta. Az eset után megbeszéltük, hogy mi lett volna a helyes és mi az, amire érdemes odafigyelni a jövőben. 

Egy másik szituációban az egyik srác volt az idvez és 4! (döbbenetes volt mikor meghallottam) vendég ment oda hozzá, természetesen halál idegesen, mert a visszafelé repülő úton az egyik lánynak a foglalását elrontották és ő viszont nem akart semmi esetre sem külön utazni. A feladathoz a négy legnagyobb szájút választották ki, ettől volt izgalmas. Volt ott minden, kiabálás, cipőlerúgás, meg „miféle Sunny Heart ez itt kérem” (ez németül) és egyéb szidalmazások, végül is a szituáció megoldásra került és nagyokat nevettünk, a szereplők saját magukon is, holott ez a való életben is előfordulhat, ott már kevésbé lesz vicces a helyzet.

Egy harmadik szituációban a vendég azzal fordult az idegenvezetőhöz, hogy azt mondták neki, nem jön a transzferbusz a kirándulásra és szeretné visszakapni a pénzért. Szüksége van rá, mert nem tud inni :D  Mikor ezt a szót kiejtette a száján, mindenki szakadt a röhögéstől. A vége az lett, hogy egy Gutschein (Kupon) formájában kapta meg a vendég a kirándulásért az összeget: megkérdezte az idegenvezetőtől, hogy ezt be lehet-e váltani a part mentén italra, mert ő mindenáron vedelni akar. Ekkor ismét kitört a nevetés, de az idegenvezetőnek hála olyan kupont kapott, amit nyugodtan elihatott bármelyik bárban..

Egészen délig zajlottak az események, majd átvonultak az egyes csoportok kisebb termekbe és aki már kellően FIT-nek érezte magát, az prezentálhatott a párjával együtt. Sajnos nekem és a társamnak csak 10 percünk volt összesen, így a fő részt nem tudtam elmondani, idő hiányában. Mindenesetre kicsit uncsi volt végighallgatni mindenkit, ennek ellenére voltak nagyon jó ötletek, amiket lenyúltam. A FIT-ek után következett a rövid ebéd, majd a személyes értékelések, negyed órában, így én már délután fél háromkor végeztem és úgy döntöttem a többiekkel együtt, hogy a hasunkat fogjuk süttetni a szálloda medencepartján, ugyanis hétágra sütött a nap. Gyorsan átöltöztem rövidnadrág-póló-úszónadrág kombinációba, vittem az iPodomat, majd boldogan hallgattam zenét és dumáltam közben a többiekkel, míg egyszer csak valakinek az az ötlete támadt, hogy menjünk bele a medencébe. Az egyik srác azzal szórakozott, hogy hideg vizet locsolt a napon pihenni és aludni vágyó lányokra, majd miután bement a vízbe és kiszállt, szándékosan megrázta magát, hogy az összes permet beterítse a kedves kollégáit :D  Kisvártatva én is belemerészkedtem a medencébe ami jéghideg volt, de hát kit érdekelt, mert kellett a felfrissülés, majd mikor kimásztam, szerintem el is aludtam egy picit, mert egyszer csak felriadtam és úgy éreztem, mintha lehűlt volna az idő. Megkérdeztem a mellettem ülő lányt, hogy hány óra, mire ő közölte, hogy már fél öt, így ideje volt indulni a szobába és lezuhanyozni a nagy esemény előtt, ami öt órakor kezdődött. A fürdőszobába beérve konstatáltam, hogy a hasam és az arcom is pirosabb a kelleténél, majd amikor a forró fürdővizet magamra engedtem, rájöttem, hogy hoppá, leégtem ez alatt a szűk két óra alatt a tizenhét fokban. Még két nappal később is látszik a nyoma a rövidnadrágnak :D

Öt órakor elkezdték egyesével behívni az embereket: a terem előtt hatalmas hangzavar és idegesség nyomait véltem felfedezni. Nekem volt egy olyan megérzésem, hogy a „partyarcok” Mallorcára mennek, ami be is igazolódott, majd mikor az egyik lány kijött, annyit mondott csak hogy „ Das war arschklar, dass wir nach Mallorca geschickt werden”, szóval ő is sejtette, hogy Malléra viszi a sors (ahogy a németek mondanák, Mallé). Sokan kerültek a kis spanyol szigetre, de lesz, aki Görögországban, Spanyolországon belül Andalúziában, Szicíliában vagy éppen a Kanári-szigeteken fog idegenvezetősködni. Nagyon feelinges volt, mikor egy valaki bement a terembe, majd kijött, elkiáltotta magát, hogy „Tenerife” és a többiek örömujjongva tapsoltak, hatalmas ricsajt keltve, szenzációs volt ezt átélni. Voltak olyanok, akik egyáltalán nem örültek annak, hogy Adminok lesznek (irodában dolgozó munkatársak) amit valahol meg tudok érteni, mindamellett úgy gondolom, hogy a mentorok figyelembe vették azt, hogy kinek milyen a habitusa és milyen személyiségjegyekkel rendelkezik, így egy nagyon introvertált emberkét érthető módon nem fogják hotelek között ugráló, vendégekkel direkt kontaktban lévő idegenvezetésnek kitenni.

A desztinációk kihirdetését követően ruhapróba következett, mivel megkaptuk a csinos narancssárga-zöld kombinációból álló egyenruhánkat és közös fotó is készült a hotel előtt, a kezünkkel Sunny Heartot formálva, majd kezdetét vette a vacsora és a reggelig tartó mulatozás. 

Voltak olyan őrültek, akik enyhén ittas állapotban mártóztak meg az éjszaka közepén a medencében – olyanok is, akikről egyáltalán nem gondoltuk volna -  és persze a legtöbben nem is aludtak semmit, köztük a szobatársam sem. Reggel 5-kor – mivel én azért aludni is akartam egy picit –kopogott a szobaajtón, amit először nem értettem, hiszen volt kártyája, aztán rájöttem, hogy túl „keveset” ivott, így ezért a kopogás. A buszra pár embernek nem sikerült feljutnia, mert elaludtak és az egyik srácot maga Fernando hozta ki taxival a reptérre, szerény hatvan euróért :D  Hogy ki az a Fernando, megmutatta, ugyanis kapott tőle névjegykártyát. Voltak olyanok is, akik 6:25-kor ébredtek fel és 5 perc alatt pakoltak össze, belehajintva mindent a bőröndjükbe, majd szaladtak a recepcióra kicsekkolni és még épp hogy elérték a buszt. Annak ellenére, hogy én előző nap este összepakoltam, a vadiúj laptopom töltőjét otthagytam a szállodában, így vennem kell egy másikat…

Íme egy csoportkép:

És hogy hová visz engem a sors? Well, idén nyáron a gyönyörű szép, Görögország legváltozatosabb tájait magában foglaló, legnagyobb, Európa kultúrbölcsőjeként is ismert, kalandokkal teli szigetét ,– ugye kedves olvasó nem gondoltad azt, hogy ezt én találtam ki? J) -  Krétát fogom birtokba venni. Zsír új hely, zsír új élményekkel – mivel még sosem voltam görög földön - szóval bízom benne, hogy ZsírKréta lesz és törekedni fogok arra, hogy minél jobban felfedezhessem ezt a görög Istenek által egyszer lakott szigetet;)

P.S.: Még mielőtt jelentkeztem a Sunny Hearthoz, elhatároztam, hogy a születésnapomat már nem itthon fogom ünnepelni, hanem valahol a világban: a cég volt olyan kedves, hogy pontosan a születésnapom dátumán reptet majd el e távoli szigetre, így teljesült a vágyam, valamint sikerült az angol középfokú nyelvvizsgám szóbeli része is nemes kerek 80 százalékkal, amire egyáltalán nem számítottam, így azt hiszem, hogy a felkerült a pont arra a bizonyos i-betűre és kezdődhet a várva várt utazás és a földkerekség felfedezése ( :  

A tréningen ezt a klassz videót játszották le nekünk, szerintem szenzációs: