Második-harmadik-negyedik nap

Második nap:

Ahogy azt az első nap, pontosabban az érkezésem előtt megfogadtam, reggel 5:40kor felkeltem, a szobatársamat kevésbé zavarva, aki egyébként tök jó fej volt és azt mondta, hogy amúgy is felkel mert inget kell vasalnia, majd felvettem a piros Hungary feliratú mezemet fekete rövidnadrággal meg egy szürke melegítővel, azért 10fokban kell még a vastagabb pulcsi, és útnak indultam. Egyik kezembe ásványvizes üveg, másikban a telefonom rajta a navigációval, és boldogan rohantam ki a recepció épületén keresztül a szabadba. A falu/város/nemtudommineknevezzem meglehetősen pici, dimbes-dombos utcák között húzódik, amiről persze lőttem pár fotót. Első körben megkerestem a tengerhez vezető legközelebbi utat és pillanatok alatt ott is találtam magam a homokos tengerparton. Ezt kicsit máshogy kell elképzelni, mint például az Adriai-tenger, két okból kifolyólag is: az egyik, hogy ez maga az ÓCEÁN! a másik, hogy itt óriási sziklák találhatók a tengerparton, kis öblöket képezve, így le vannak gyakorlatilag választva a partszakaszok és legnagyobb bánatomra a tengerpart mellett közvetlen nem tudsz szaladni. Sebaj, a látvány mindenért kárpótol, no meg a sirályok hangja is és persze az az illat, amit akaratlanul is beszippantasz, pláne, ha lihegsz a futástól, mint egy kutya J Leírhatatlan, fantasztikus, ki kell próbálni mindenkinek! Nagyon sötét volt, mikor még mentem, azért lőttem egy képet:

Túlzásba nem vittem a futást, mert kb. 20 percet loholtam, de azt meglehetősen jó tempóban, majd miután kellően elfáradtam, egy jó forró fürdővel frissítettem fel magam és indulhatott a reggeli, ahol a szokásos svédasztal várt minket. Egy-két különlegességük van a portugáloknak, mint például a salátákhoz a szószok : vicces, mert a németek alapvetően saláteevő népség és reggeli/ebéd/vacsoránál ott kígyóznak az emberek a saláták előtt, mivel nekik az az előétel. Bár hozzáteszem, hiányolták, hogy ebéd után nincs ingyen kávé a sütihez, amit tökre meg tudok érteni. Az egyik csoporttársam azt mondta, hogy a kaja utáni kávé olyan neki, mint a drogosoknak egy szippantás :D

Mivel a cég alapvetően az anglofónoknál  (remélem jól írtam) őshonos, ezért Justin (nem a Timberlake) tartott nekünk egy kis előadást a délelőtt folyamán angolul: sajna a poénok egy részét nem értettem, az egésznek meg kb. 85%át, de úgy érzem, hogy idővel majd szépen belejövök, a dalszövegek is egyre jobban mennek. Délután már németül zajlottak az előadások, igyekeznek az előadók interaktívak lenni, van akinek sikerül, van, akinek kevésbé, mindamellett senki sem tökéletes.

Harmadik nap:

Megbeszéltem az egyik sráccal, aki egyébként a Dominikai Köztársaságból származik és németül, angolul, franciául meg még valami nyelven beszél – továbbá a hölgyek körében nagyon népszerű ugyanis egyrészt egy mókamester, másrészt pedig csokoládé, azaz néger, hogy reggel 6kor találkoztunk a recepciónál, azonban ahogy azt már előtte nap is sejtettem, nem volt ott. Mindenesetre vártam rá vagy 10 percet, aztán elindultam az előző nap elhatározott szomszédos kis városba. Először a kis utcákon keresztül hegynek fel, aztán Berg ab – azaz hegyről le – majd egy kis ösvényen keresztül eljutottam a homokkal borított csodálatosan szép tengerpartra. Gyönyörű látvány fogadott ismét és szintén lőttem pár képet, ami getwittert lett – azaz kitettem a twitterre többiek unszolását követően. Itt is egy hatalmas szikla fogadott először, azonban az az előnye az egésznek, hogy itt már nem leválasztott kis öblök találhatók, hanem egy egybefüggő homokos tengerpart, íme a kép:

A sirályokat meg sem említettem: németül die Möwe, amit az egyik kollégámtól kérdeztem meg, rengeteg van belőlük és ha bátrabb vagy, szerencséd van és nem vesznek észre, még fotózni is tudod őket:

Oda-vissza kb. háromnegyed óra alatt megjártam az utat, kellemesen elfáradtam. Mégis úgy éreztem, hogy sokkal több időm van a reggeliig, mint az előző napok folyamán, valamiért ez volt bennem.

A kis utcákban hatalmas – vagy éppen apró – villák találhatók és a házszámokat kis kerámiatáblákkal látták el, valamint a házak hasonlítanak a görögországi épületekre, ezekről is készítettem pár képet, szerintem nagyon hangulatosak:

Reggelire megkóstoltam a portugál virslit, nem voltam elragadtatva tőle, annál is inkább a sajtos és sonkás omlettől, a sok-sok gyümölcstől, joghurttól és persze az elmaradhatatlan cappucinotól – azért az én otthonim sokkal finomabb – de azt hiszem, a délben elfogyasztott olasz espresso kávé kárpótolt mindenért. Nagyon izgalmas napnak néztünk elébe: egy olyan videóval indítottunk, ami arról szólt, hogy az egyik légitársaság egy híres együttes gitárosának a hangszerét – azaz gitárját- a repülőút során tönkretette. „Cserébe” az énekes készített egy videót, ami három nap alatt több mint egy millióan néztek meg, óriási sikert aratott, így járatták le a légitársaságot, a részvényeik egy hét alatt húsz százalékot zuhantak. Hát, így jár az, aki egyetlen egy felbőszült vendéggel nem foglalkozik! Az, hogy mi ebből a tanulság, szerintem egyértelmű, a vendég a király!

Egyszer csak betoppant Lollo és Berni a terembe, a zsiráf és a medve, akik nagyban tolták a táncot nekünk, majd közös fotó is készült, amit szintén kitettünk a twitterre. Az egyik idegenvezető valamint az angol srác, aki a ruhákat válogatta nekünk voltak az áldozatok, pontosabban a 25 kg-s ruha alatt ők próbáltak szórakoztatni minket, és nagy sikert is aratott. Tegnap az egyik lesifotós készített rólam egy képet a szünetben, amit ma reggel a projektor bámulását követően konstatáltam, íme:

Nagyon sok gyakorlati feladattal láttak el minket, hármas csoportokra osztva, amivel hamar elütöttük az időt és nagyon hasznos is volt. Egyik pillanatban egyszer csak meglepett minket a másik csoport, majd elkezdtek dalolni és egy nagy kígyót alkotva, táncolva mentünk körbe-körbe a terembe, móka-kacagás közepette. Megfogadtuk, hogy mi is revanchot veszünk, amire azonban aznap nem került sor. Az egyik lánynak születésnapja volt, így meghívott minket egy tengerparti közös borozásra az este folyamán. Közösen indultunk el a tréninget követően a sziklás partra, ahol több különböző borból választva, a tengert bámulva fogyaszthattuk el a portugál nedűt. Én a rosét próbáltam ki, ittam már sokkal jobbat is, de egyszer elment. Valaki kitalálta, hogy egy nagy szívet alkossunk és fotóztassuk le magunkat: az egyik kolléga felment a sziklákhoz (ami amúgy magánterület) majd onnét lőtt rólunk egy fotót, ami a nap képe lett Twitteren.

 Természetesen a fotósnak a jutalom se maradhatott el, ami egy kakas, ugyanis ez Portugália jelképe. Van hozzá egy sztori is, azonban amikor a tréner elmesélte, pont nem figyeltem :D . A borozós-beszélgetős tengerparti sétát követően elhúztunk az egyik bevásárlóközpontba – azért egy jóval kisebb mint nálunk egy Auchan – ahol tonnányi csoki és víz vásárlását követően visszaballagtunk a hotelbe, kajáltunk, majd a néger srác „tolmácsolásában” zumbára került sor. Meglepően sokan vettünk rajta részt, háromnegyed óra után és feladtam, mindamellett határozottan élveztem a műsort. Azt hiszem, hogy ez a nap volt eddig a legtartalmasabb.

A gitáros videót itt találjátok:

Lollo und Bernie pedig itt érhető el, egyébiránt mi is táncoltunk rá:

Negyedik nap:

Vasárnap révén a futást kihagytam, nekem is szükségem van egy nap pihenőre, így egy későbbi kelést követően és a reggeli után indulhatott a tréninges nap, ahol megtudtuk, hogy másnap kirándulásra kerül sor. Nyílván nem csak városnézés lesz a program, hanem mikrofonba kell majd beszélni és a vendéggel ismertetni az érkezéskor illetve távozáskor az előre megadott programot. Részletekbe nem mehetek bele mert ez Top Secret, mindamellett gondoljon mindenki arra, hogy mit mondd neki az idegenvezető egy idegen országba történő érkezéskor. Két nappal ezelőtt egy halom kérdést írtunk fel, amit kiragasztottak a flip chartra. Mivel már nagyobb tudás birtokában voltunk, így a tréning folyamán ezeket a kérdéseket sikerült is megválaszolnunk: volt, akinek könnyebben ment, volt akinek kevésbé: azt figyeltem meg a trénereken, hogy látják a fejlődést a csoportban és nagy örömmel konstatálták a kérdésekre a jobbnál jobb válaszokat. Megnéztünk egy videót is, amit a Comedy Central-ról töltöttek le és arról szólt, hogy milyen halál unalmas idegenvezető: a filmben úgy néz ki, mint egy férfi, pedig valójában nő. Hát, tanulságos volt mindenesetre.

Ebéd utáni első szünetben egy kis mozgásra került sor: a magyar kollégám, aki animátorként dolgozott Rhodoszon, a Head, Shoulders Knees and … című számot hozta be és vele együtt kellett mozognunk. Én ismertem a zenét, mert tavaly Bulgáriában is a gyerekek a szállodában erre ugráltak, hatalmas sikert aratott, mindenki csak mosolygott közben, az elején, a végén.

Vannak olyan kollégák, akik majd egy irodában fognak ülni, várva a telefon-skype-facetime hívásokat, és így szolgálják ki a vendégeket. Őket „Connected”-nek hívják, mert a nap 24 órájában elérhetők .Sajnos nekik a negyedik nappal véget ér a tréning és kiderült, hogy közülük mindenki Mallorcán fog dolgozni, aminek nagyon örültek. A dolog hátránya, hogy a hétfői kiránduláson ők nem vesznek részt, mivel mi késő délután érünk haza, nekik pedig kora délután már a repülőtérre kell menniük.
A szálloda halljából ez a kilátás fogadja érkezés után a vendéget, el is felejtettem:

Előtérben a jéghideg medence, amibe első nap az ebédet követően meg is mártóztam, háttérben pedig a gyönyörű Atlanti-óceán.

A vacsora után összeültünk és közösen megírtuk a hétfői buszos kiránduláshoz szükséges kötelező transzferes szöveget. Hát, mit mondjak, két óra alatt sikerült összeállítani három oldalt, egy-két pohár bor-sör társaságában. A végét már egyedül írtam meg, mert nagyon lassan haladtunk, majd szépen nyugovóra tértem.